|
 |
|
|
... szellemi; könnyű rózsaszín és kék árnyalja benne a megrekedt levegőt.
A lelket itt renyheség fürdeti, melynek megbánás és sóvárgás adja az aromáját. -Valami alkonyi egyveleg ez, kékes és rózsás egyveleg; a gyönyör álma napfogyatkozáskor.
A bútorok alakja megnyúlt, elomlott, lelankadt. A bútorok olyanok, mintha álmodnának; mintha lélekkel lenn... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... válnak a hidegtől,
Csitt, kedvesem, hallgass, ne beszélj.
Presto con brio "És Tánc!" dörren a hangja a légben,
S pendit egy hangot a hárfa.
Lábunk indul az alkonyi fényben,
Csillan a csillag, lobban a fáklya.
Egymásra villan a szempár -
Kéz rebben a kézre legott,
A jövő temetve - tüzes éj vár,
Akkor is, ha a Nap már elk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... kuporgott tovább a szobor lépcsőjén.
Szemeit a virágba temetve, lelkében már egy másik dimenzióval ismerkedve ült tovább a Szent előtt. Apró alakja csak a sekrestyésnek tűnt fel, aki az alkonyi órában, az esti mise után készült bezárni a templomajtót. Megérintette vállát, s a kendős fej rábukott a gondosan érte nyúló, óvatos kézre.
Az utolsó ötforintos pedig immár mindör... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Érzem sodornak a betűk. Mindent lehetne másképpen írni is, mondjuk még több szeretettel. De ezek az üres papírlapok, téged idéznek. A mozdulatlanná meredt fák tetejére ereszkedik a kék alkonyi pára, lassan és vékonyan előjön az este. Határozottabb körvonalat ölt bennem az egész éjszaka, káprázó szemekkel különféle fájdalmak hasogatnak, életre kelsz bennem. Mi a magántúlélők. Nincs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Alkonyi láng-kereszt
az út
az ég
Vércsík szegte meztelen nyak
az út
az ég
Felhőtörzsű nappali szél
az út
az ég
az út
az ég
a messzeség
*
itt a tél
itt a tél
viseljük a telet
arcunkról söpörjük
két kézzel a deret
itt a tél
itt a tél
minálunk
ez a tél
ez lesz a h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... értelmét... Hisz létezem... Vonít bennem valami... Valami mélabús fájdalom... ködképeimből egyre határozottabb körvonalat ölt létezésem... A mozdulatlanná meredt fák tetejére ereszkedik a kék alkonyi pára... Vékonyan, bennem életre kel az éjszaka... A magán túlélőnek, harmadik út nincs... Boncasztalra kiterítve nézem a szavak kihűlt tetemét... Ezen a mindent bevilágító éjszakán...... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
,,Nem fejted" - szólt a hang - ,,nem fejted"
s vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
,,Aludni mégy most, mint... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Novemberi alkony
Homályos misztérium-árnyak
rajzolódnak bele az estbe,
negatívan szertevillognak
és beleköltöznek szívedbe.
Az alkonyi csend lassan terjed,
uralma búsan tágul, dúlva
sötétség fészkét, majd megerjed,
belesüllyed végleg a búba.
Sikítva vesznek a ködökbe
rémlelkek, sűrű zivatarokba
hallik ho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... magam elé és töprengtem a jövőn. Már tudatalatti szférámba is belevegyült az aggodalom romboló mételye. Lassan kivetette rám hálóját a bizonytalanság.
Ekkor a horizonton felbukkant az alkonyi nap lenyugvó fénye. Úgy borította be a távoli tájat, mint egy vörös bársonytakaró. Körülötte puha vattaként úsztak a felhők, egymásba fonódtak, akár a végtelen óceán ölelkező hullámai. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alkonyi hangok
Felhőkre szálló por,
mint vörös fátyol
nyugalmat öntöz szét,
csöndes és homályos lett a rét.
Vércseppben bukik
le a Napkorong.
Sötét fák ülnek
a fekete dombokon.
Mint kiürült szavak
olyan a csend.
Szürke lett kint
és idebent.
Oldódik már a
valóság képi mása.
Rejtőzik, h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemében,
Mint aranyfelleg alkonyi égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.
A költeményen és a kö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fövenyén,
Fiúgyermek lát világot, fény, s káprázat egén.
Szabadul süket viharban, tomboló ég peremén,
Sok-sok láncra vert lélek, tenger köves fenekén.
Szabadság íze, s alkonyi pír hűvös mosolya,
Költözik jó lélek, e két kis életbe, s otthonba.
Hajnali szél párát hoz, aranyló part homok tengerén,
Gyermek játszadozik, igazgyöngy, hamvas... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felmentünk a hegyekbe.
- Mit műveltek az étteremben is a tevegelés után!
Wirth elmosolyodott. Előző nap ilyenkor a Szaharában voltak. Éppen a teveruhát adták rá az alkonyi fények rózsaszínjében fürdő oázis, Douz határában, amikor valaki hangosan ráköszönt:
- Szevasz, Fakír!
Wirth nem mozdíthatta a fejét, mert a tevehajcsár fiúcska épp ak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... jobb ruhát, aztán továbbment. Fél tízkor Sydney leggazdagabb gyapjúügynöke reggeliző-szobájában ült otthon, reggelizett és újságot olvasott. Egy cseléd bedugta a fejét, és így szólt: -Egy alkonyi madár áll az ajtó előtt, és az úrral akar beszélni. -Minek hozol nekem ilyen üzenetet? Küldd a dolgára! -Nem akar elmenni. Próbáltam -válaszolta a szolgáló. -Nem akar elmenni? Nahát ez-sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Nyugtalan órán
Magasban éltem,szélben,a nap sütött,
most völgybe zárod tört fiad, ó hazám!
Árnyékban burkolsz, s nem vigasztal
alkonyi tájakon égi játék.
Sziklák fölöttem, távol a fényes ég,
a mélyben élek, néma kövek között.
Némuljak én is el? mi igazat
versre ma, mondd! a halál? - ki kérdi?
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
csillagait rám szóró végtelen.
Az őszi télben hűvös lett a felhő.
A láthatáron eltűnt már a Nyár,
s gyúlt égpirosban szállt fekete kéken
egy ijedt szívű alkonyi madár.
Az én szívemben nem volt félelem, mert,
tudtam, a létből csak nemlét zenél.
Ki verset ír az tudja, hogy varázslat
minden: a nyár, hideg csillagfehér,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa.
Két kibujó telihold a trikód ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd, a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik, és a szíve teli szerelemmel.
Cicamica, mit tegyek, annyira ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kozmosz-szívűt a művén merengni.
Így nem pusztulhat el akárki,
kalapján hervadó virággal.
Sárkány-üvöltés és madárdal,
kén-erdő, jég-kürt, lét-alkonyi zsoltár:
csak ennyi volnál, ennyi?
Vén saskeselyű gubbaszt a szirten,
a tolla rongyos, a csőre csorba.
Nagy repülések, uramisten!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lesz mind a vidék,
november lesz a vidék
s az egyetlen szép szerelemre
késik a bizonyiték.
...Míg aztán én leszek
fölötted a reggeli fény,
fürtödön alkonyi fény.
szó, ami néma
és mégis költemény,
minden magam leszek,
emlék és friss levegő,
szentség és tág levegő
s az édesbús öröm,
a testeden átremegő, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Illyés Gyula: Esti zápor
(részlet)
Zengett a gyors eső, dobolt
a bádogasztalon -
magamba űlve alkonyi
kocsma-eresz alól
nézem az udvaron vadul
ugráló csöppeket,
a künnfeledt tálcákat és
vizesüvegeket
s ot... |
|
|
|
|
|
